Kísérletezés önfenntartással, avagy kiskakas a szemétdombon.

2011. augusztus 11., csütörtök

Első művelet


Az egyik legfontosabb dolog, hogy gondoskodjam a fűtésről és a főzési lehetőségről, ezért a héten beszereztem az erre legalkalmasabb eszközt, egy sparheltet! Azt gondoltam kiváló állapotban van, mire hazaértünk sajnos kiderült, hogy van rajta némi javítanivaló, de az ilyen régi daraboknál gyakran előfordulnak hibák. Annyi baj legyen!

Nem adtam pénzt érte, hanem elcseréltem. Mégpedig egy bicikliért. Azt hiszem jó vásárt csináltam, remélem még sokáig kiszolgál a jó öreg masina és sok finom vacsorát készíthetek rajta az éppen nálam időzőknek.

Csak ezt a módosított képet tudom most közzétenni róla, ha hazamentem megpróbálom "élőben" is lefotózni.


Elkezdődött...


Üdvözlök mindenkit!


Ki vagyok, miért vagyok itt, mit fogtok találni, ha időről időre tiszteleteteket teszitek a blogon?

Körülbelül 17 éves korom óta álmodozom arról, hogy egyszer majd tanyán fogok élni. Akkor még talán kicsit romantikusabb elképzeléseim voltak erről az életformáról. Miután beiratkoztam néptáncra, magával ragadott a zene és a tánc szeretete és mindent tudni akartam a hagyományainkról. Érdekeltek a paraszti élet hétköznapjai, az ünnepek, a táncalkalmak és mindenekelőtt, lévén nő vagyok, a népviseletek. Mire egyetemre kerültem, nem volt kérdés, hogy a magyar szak melllé a néprajzot veszem fel. Addig is minden számomra elérhető irodalmat elolvastam a témában. Két év minorképzés után azonban úgy dönötöttem, hogy nem leszek kutató és a tanári pályát választottam. Jelenleg tehát tanári mesterképzésre járok.

Kicsit több, mint fél éve kezdett el intenzíven foglalkoztatni az a kérdés, hogy tudnám elkerülni a mókuskereket, amibe másfél év múlva, mikor vége az egyetemnek, belépni készülök. Egy ideje tudom, hogy nem szeretném "hagyományos", "normális" iskolában tanítani, és mostanában már maga a tanítás is kérdésessé válik számomra, legalábbis klasszikus értelmében.

A legelső gyakorlati lépést a SZÖSZ-nek, azaz a Szeri Ökotanyák Szövetségének köszönhetem, akik megszervezték tavaly Kisteleken a Biogazda tanfolyamot. Akkor még párral az oldalamon, azt gondoltam, gyerekjáték, megcsináljuk ketten, nem érdekes milyen nehézségekbe ütközünk, a természetközeli életmód megér mindent.

Azóta sokat változott a szemléletem, sokat tapasztaltam, gyakorlatban is, így már nem vagyok olyan forrófejű, főleg, hogy egyelőre egyedül vágok neki az önfenntartás rögös útjának.

Ezen a nyáron rengeteget utaztam, sok embernek sok beszélgetést és tapasztalást, iránymutatást és bíztatást köszönhetek. Aztán Nagyszékelybe érkeztem, ahol részt vettem az idei Nyári Élőfalu Találkozón. Nos, itt pattant ki az a zseniális ötlet a fejemből, hogy most azonnal megpróbálom az önfenntartást elkezdeni. Tekintettel a gazdasági és a morális helyzetre, úgy döntöttem nem várok tovább, mert nincs mire.

Így aztán ősztől hazaköltözöm a családi házunkba, ahol egy nyárikonyhát fogok lakhatóvá tenni és ott élni egy éven át. Folytatom az egyetemet, de áthelyezem a hangsúlyokat és megpróbálom a pénzt minél teljesebb mértékben nélkülözni az életemből. Ez az elején nem lesz egyszerű. A felújítási munkálatok nagy részét ugyanis kompetens ismerősök hiányában kénytelen vagyok szakemberekre bízni, bár ki tudja? Kedves olvasók, bátran lehet jelentkezni, ha értetek valamihez... :) Kalákát fogok szervezni, amit a közösen elvégzett munkán túl a közösen elfogyasztott finom étel és a jó beszélgetés tesz majd élvezetessé. Építünk komposzt toalettet, meszelünk és komposzthalmot rakunk, hogy tavasszal el tudjam kezdeni a saját zöldségek termesztését.