Szőlő és szappan :)

Tegnap részt vettem életem első, valóban szervezett kalákáján. Persze számtalanszor előfordult, hogy segítettem ismerősöknek, barátoknak, akik megkértek, de ez más volt hiszen úgy tudtam, hogy nem ismerem a szervezőket. :) Aztán persze kiderült, hogy de, nyáron találkoztam velük egy fesztiválon, és jót is beszélgettünk.

Majdnem Kistelekről indultam reggel, más segítőkkel együtt, de aztán a Bioritmus fesztiválról olyan későn értem haza, hogy észre sem vettem a reggeli ébresztőm, így lekéstem a fuvart. Természetesen nem estem kétségbe, reggel 8-kor már a Budapesti út felé robogtam, hogy elstoppoljak a helyszínre. A szerencse mellém állt és egy nagyon kedves hölgy, kitérőt iktatva útjába, egészen a tanyáig vitt.

Pontosabban addig a bekötőútig, amíg már elsüllyedt az autó a homokban. Itt megköszöntem a fuvart és kiszálltam. Körülbelül 500 métert kellett megtennem, de majdnem kicsépkézték a nadrágom a kutyák! Eléggé félek tőlük, és ez a mostani eset sem nyugtatott meg az az igazság...

Emese és Attila Kecskemét mellett laknak egy tanyán, amit most újítanak fel, permakultúrával termesztenek növényt, tömegkályhájuk van és bevezettek a komposzt toalett építésének titkába is. :) Ők is önellátásra törekszenek, így az ott töltött egy nap alatt rengeteg jó ötletet lestem el...

Felhívásukra heten gyűltünk össze, és a házigazdával kiegészülve, végül nyolcan be is fejeztük a tetőszerkezet elbontását (képek) Már "csak" a födém várja a megsemmísítést.

Munkánkért cserébe finom vegetáriánus paprikás krumplit, házilag termesztett zöldségekből salátát és gyümölcsöt kaptunk. A szőlőből haza is vihettünk, hisz a kerítés mentén roskadoznak a terméstől a tőkék. Még egy érdekes ajándékkal tértem haza: "őskori" szappanokkal. Ugyanis a ház előző tulajdonosa ott felejtett több karton baba- és mosószappant a padláson.

(a fenti képek a google images képkeresőjéből származnak)