Kert

Eléggé kezdetleges kertészek vagyunk, bár egyikünknek sem ez az első éve, hogy próbálkozik valamivel. :)

Kezdetnek két nagyobb ágyást alakítottunk ki a korai veteményeknek. Ebbe lila- és vöröshagyma, fokhagyma és spenót került, egyik oldalon szegélynek pedig kapor. Két kisebbe pedig korai zöldbabot vetettünk. Próbálkoztunk még salátával és petrezselyemmel, de azok egyelőre nem keltek ki. Csak próbaképpen vettük ezt a két magot, vetőszalagosak, és nem tájfajták, hát annyit is érnek. :S

Közben nevelgetjük a palántáikat is, többfajta paradicsom, kápia paprika, metélő fokhagyma és még pár fajta növény. Szépen kikeltek, most tűzdeltük őket, fejlődnek rendesen, remélem a kiültetésig minden rendben lesz velük.

Próbáljuk permakultúrásan tervezni a kertet, de azért nem túl nagy a tapasztalatunk ezen a téren. egyikünk sem vett még részt ilyen tanfolyamon, és ahogy az árakat és a pénztárcánkat elnézem, lehet nem is mostanában fogunk.  :D :D :D

Valószínűleg itt is igaz az a két mondás, hogy a "gyakorlat teszi a mestert" valamint, hogy a "jó pap holtig tanul". Időnk végülis van (haha, lenne, ha nem járnék egyetemre)  kísérletezgetni, úgyhogy szépen lassan kitapasztaljuk, hogy mit hogyan kell.  :)

Amit eddig elvetettünk, az mind szépen fejlődik, szerencsére a fagyok sem ártottak nekik.

A fűszerkertemet is igyekszem fejleszteni. Rozmaring, menta és citromfű található benne. A mentát a húsvéti kirándulásról hoztuk, az egyik útszélen találtunk sokat belőle. :) 

Képek: jó sok kavicsot, és egy állkapcsot ki kiszedtünk a földből ásás közben.

Új tyúkól

Sajnos most egy időre be kellett zárnunk a "tyukeszokat", mert eljött a kerti szezon és nagyon nem venném jó néven, ha befalatoznák a zsenge kis spenótjainkat például. Az építmény nem egy végleges konstrukció, minimális anyagfelhasználással, mondhatni permakultúrás elvekkel készült, mert minden itthon fellelhető "szemetet" felhasználtunk hozzá, és semmit sem vettünk. 

A "tojófészek" teteje egy régi szekrény ajtajából van, a többi bontásból való tégla és cserép.

Az első kísérlet túl alacsonynak bizonyult, abból kirepültek, a második már elég magas volt, csak ledőlt, a harmadik verzió lett a tuti. ;) 

Szegények nem annyira boldogok most így, de minden nap akár kétszer is szedünk nekik "zöldet" az árokparton és kapnak kukoricát is. 

Csirketraktorként nem tudom őket használni, mert nincs akkora területünk, de remélem, hogy minél előbb találunk helyet magunknak, és akkor lehet végre saját baromfiudvaruk. ;) Nagyon megszerettem őket, és azt hiszem, hogy nem fogom levágni egyiket sem. Ők az első tyúkjaim, akik túlélik a tartásmódom, így megérdemlik, hogy legalább addig éljenek, amíg meg nem... ;) 

Komposzt toalett

Nem olyan régen eljött a komposzt budink "tűzkeresztségének" ideje is. Megtelt az ásott gödör, így ki kellett üríteni. Annak ellenére, hogy mindenhonnan mást hallottam, én nagyon féltem tőle, hogy az egész büdös lesz, és nagy macera, és úgy fogom gondolni, hogy hagyjuk az egészet a fenébe. :)

Először is meg kellett építenünk a komposztálót, ami nem volt egyszerű feladat! Ádám hozta össze, és nagyon ügyesen megcsinálta, ahhoz képest, hogy nagyon béna téglák álltak csak rendelkezésre.

A gödör kiürítését is ő vállalta magára, kb. 10 talicskányi "humán erőforrás" gyűlt össze egy kb. 1,5 m3-es gödörben, kb. 5 hónap alatt, úgy, hogy ketten használtuk. Forgácsot, faaprólékot, fakérget szórtunk bele, hogy biztosítsuk az elegendő mennyiségű cellulóz jelenlétét. 

Az "anyag"-nak semmi, de semmi büdös szaga nem volt, és most sincs. Friss föld illatot árasztott mikor kiszedtük a gödörből.

Íme képekben a folyamat:

Hogyan építsünk 16 téglából álló rakéta tűzhelyet?

A fenti videó linkjét még egy téli Waldorf iskolai előadáson kaptam egy úriembertől, amit feljegyeztem a naptáramba. Mostanában valahogy a szemem elé került, és a jó idő beköszöntével arra gondoltunk, hogy kipróbáljuk, valóban működik-e?

Nekünk ilyenre sikerült:

Reggel gyorsan főztünk is rajta teát és kávét! Kicsit füstölt, de cserébe nagyon kevés fával, viszonylag nagy hőt termelt.

Gondoltuk, hogy tovább fejlesztjük, amolyan "kinti sparheltté", de ez sajnos nem sikerült, valószínűleg nem terveztünk elég alaposan. :D A képen még a "fejlesztés" folyik. (Arról szerencsére nincsen kép, amikor a századik sikertelen begyújtás után dühösen szétromboltam az egészet, majd újraéítettem az "eredetit" . :D )

Részlet Jókai Mór: Az arany ember című művéből :)

"Beljebb haladva, óriási füzek és jegenyék irtatlan erdején kell áthatolni, miket sok helyütt halomra döntögetett a vihar, s ott tövises bozótot képez a szigetek gyümölcstermő folyondára, a földi szeder, a korhadó talajból magasra nőtt valeriana fűszerillatot vegyít a nyárfák gyógyszaga közé.

Egy mélyen fekvő lapályos térségen, hol nem tenyészik fa és bokor, tocsogó víz körül, melyet buja fű takar, kövér ernyős növények magaslanak föl, a baraboly és a fahéjillatú Sison Amomum; egy csoportban, mint egy különvált növényarisztokrácia, büszkélkednek a fekete zászpák (Veratrum), öles növények, tűzpiros virágokkal; a fű közt buján tenyész a nefelejcs s az orvosi nadálytő mézterhes piros virága. Nem csoda, ha a korhadt fűzfák odúiban annyi vadméh rajzik. S a virágok közt csodálatos zöld, barna, vörös gyümölcs alakú gumók emelkednek ki, miket nem is ismer minden ember; tavasszal virított hagymás növények érett magtokjai azok.

A virányon túl megint következik a bozót, de már a fűz és nyárfa vadalmával keverve,

s az aljat galagonya lepi be. Itt már magasabb a sziget talaja.

Timár megállt és hallgatózott. Semmi nesz. Emlősállatja nincs a szigetnek. Az árvíz elpusztítja azt. Csak madár lakik rajta, és repülő rovar és hüllők.

A madarak közül sem jön ide a pacsirta, sem a vadgalamb; azok a szigeten nem élnek meg. Azoknak mind olyan hely kell, ahol ember lakik, magot vet.

Hanem két állat mégis van, mely a szigeten is elárulja az emberi lény közellétét. Az egyik a darázs, a másik a sárgarigó. Mind a kettőnek szenvedélye a nemesített gyümölcs.

Ahol ezek az óriási darázsfészkek függnek alá a fákról, ahol a sárgarigó hallatja a pagonyban hívogató füttyét, ott gyümölcsnek kell lenni.

Timár megindult a rigófütty után.

S amint keresztülvergődött a tüskés galagonya- és vörösgyűrűbozóton, amik hegyes tőreikkel összevissza szurkálták ruháin keresztül, egyszerre a bámulattól megigézve állt meg.

Amit maga előtt látott, az a paradicsom volt.

Egy rendezett kert, valami öt-hát holdra terjedő, nem sorba, de szabályosan csoportokba ültetett gyümölcsfákkal, amiknek ágait földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló gyümölccsel rakva alma- és körtefák; a szilvafák minden faja, mintha rózsa- vagy liliomcsokor volna a ragyogó gyümölcstől; a fűben a láb előtt terítve hever a lehullott fölösleg fölszedetlen. Közbe egész bozótot képez a málna, ribiszke és köszméte, s a terebély fák hézagait aranyszínű lecsüggő gyümölcságaival tölti be a cidoni alma, a birs.

Ösvény nincs a gyümölcsfa-labyrinthban; fűvel van a fák alja benőve egészen.

Hanem ahol a fák közül kilátni, ott egy virágos kert hívogat a közelebb jövésre, az is csodálatos mezei virágokból összegyűjtve, miket a szokott kertekben nem találni, a sötétkék csengettyűkék csoportjai, a selyemtermő krepin fényes gubanctokja, pettyes turbánliliomok; az alkermes vérfürtei, a gyönyörű ophrisok pillangótermő virágaikkal, valami csudálatos úton kerti virággá nemesítve, tanúskodnak emberi lény közellétéről. Elárulja azt végre maga a lakhely, amelyből a füst előjön.

Az is sajátszerű kis szeszélyes menedék. Hátul van egy óriási szikla; annak van egy mélyedése; ott áll bizonyosan a tűzhely, s onnan megy le egy másik odú, ahol a pince van. A szikla tetején van a kürtő, melyen a füst kijő. Azután a sziklához van ragasztva kőből, vályogból egy hajlék, annak van két ablaka, két szobája. Az egyik ablak kisebb, mint a másik, s az egyik szoba alacsonyabb, mint a másik, náddal van födve mind a kettő. Azután a kettőhöz oldalt van hozzátákolva egy tornác fából, mely nyílt folyosót képez, szeszélyesen diribdarab fákból összetákolt cifrázattal.

De sem a kő-, sem a vályog-, sem a faépület nem látszik, hogy miből van építve, mert az olyan sűrűen be van futtatva dél felöl szőlővel, aminek ezernyi piros és kék fürtei a dér festette levél közt mosolyognak, északra pedig komlóval, melynek érett tobozai, mint a zöld arany fedik még a magas szikla homlokát is, aminek legkopárabb teteje be van ültetve rózsás fülfűvel, hogy semmi se maradjon rajta, ami nem zöld.

Itt asszonyok laknak."