Új tyúkól

Sajnos most egy időre be kellett zárnunk a "tyukeszokat", mert eljött a kerti szezon és nagyon nem venném jó néven, ha befalatoznák a zsenge kis spenótjainkat például. Az építmény nem egy végleges konstrukció, minimális anyagfelhasználással, mondhatni permakultúrás elvekkel készült, mert minden itthon fellelhető "szemetet" felhasználtunk hozzá, és semmit sem vettünk. 

A "tojófészek" teteje egy régi szekrény ajtajából van, a többi bontásból való tégla és cserép.

Az első kísérlet túl alacsonynak bizonyult, abból kirepültek, a második már elég magas volt, csak ledőlt, a harmadik verzió lett a tuti. ;) 

Szegények nem annyira boldogok most így, de minden nap akár kétszer is szedünk nekik "zöldet" az árokparton és kapnak kukoricát is. 

Csirketraktorként nem tudom őket használni, mert nincs akkora területünk, de remélem, hogy minél előbb találunk helyet magunknak, és akkor lehet végre saját baromfiudvaruk. ;) Nagyon megszerettem őket, és azt hiszem, hogy nem fogom levágni egyiket sem. Ők az első tyúkjaim, akik túlélik a tartásmódom, így megérdemlik, hogy legalább addig éljenek, amíg meg nem... ;)