Tyúkok!

A mai nap jó nagy meglepetést tartogatott számomra! :) Jelentem, hogy 6 tagúra bővült az önfenntartó-különítmény. 4 tyúkkal lettünk többen, amit Manci /a macska/, egész délutános kétségbeesett nyávogással viszonzott. A tyúkocskák egy tanyáról jöttek, túlélő fajták, nem kaptak /és nem is fognak kapni, kivéve némi szemes takarmányt/ tápot, teljesen ridegen voltak tartva, kapirgálnak maguknak amit találnak. :) Első körben nem az a célom, hogy legyen tojásom, vagy hús, hanem csak, hogy legyenek, és túléljék a viszonyokat.

Mikor megtudtam, hogy jönnek, azonnal elkezdtem megcsinálni a tyúkólat, hogy mire itt lesz az ideje be tudjanak költözni. Úgy van, hogy ástam egy kb. 30-40 centis, kerek gödröt, azt kisaraltam, a falát és az alját is. Csináltam lefelé egy lépcsőt, egy tégla segítségével. Ha a saralás kiszárad, akkor ki lesz meszelve, hogy fertőtlenítve legyen. Aztán vágtam bodzavesszőt, körben leástam és van az udvarban egy nemtommilyen /valami bambuszféle lehet talán/ növény, abból fonom az oldalát. Nagyon lassan megy mert ki is kell vágni a növényt, meg leszedni a leveleket. Mondjuk nem baj, mert a levelek tökéletesen alkalmasak talajtakarásra és komposztálásra. Ha kész a fonat, akkor szerzek nádszövetet, és abból lesz a teteje. Persze ezt az ólszerkezetet nem egyedül találtam ki, hanem a Néprajzi Lexikonból koppintottam. :)

A tyúkok a ma éjszakát a bokorban töltik, holnap pedig reményeim szerint tudok szerválni nekik egy ágas fát, amire felülhetnek, nehogy bántsa őket valami, amíg kész nem lesz az ól.

Valahogy így:

Végezetül kigyűjtöttem a Néprajzi Lexikonból a baromfitartás szócikkből az ide vonatkozó részeket, hátha valakit érdekel rajtam kívül is. ;)

"Mo.-on a baromfitartás jellegzetes küllemű hazai fajtákra alapozódott a középkortól a kapitalizálódás koráig. Fehér, sárga, kendermagos és fogoly színben tenyésztették a parlagi magyar tyúkot. Ez kis súlya és tojáshozama miatt a 19. sz.-ban már nem volt gazdaságos. Nagyobb hozamú baromfifajták meghonosítása, elterjesztése a 19. sz. utolsó harmadától folyik. A régi fajták csaknem kiszorultak, s velük a tartásmód archaikus vonásai is eltűntek. – A baromfiállomány sűrűsége és ezzel a baromfitartás jelentősége igen eltérő országrészek és tájak szerint. A 19. sz. végén legtöbb baromfit a Bácskában és a Bánságban, ill. Csongrád, Békés és Szolnok m. területén tartottak. A baromfitartás ágai közül mindig a tyúktartás volt a legfontosabb. Országosan az összes háziszárnyas 60–70%-a volt tyúk a századforduló idején.A baromfitartás takarmányigénye a hagyományos tartásmód mellett csekély volt, a szárnyasok maguk keresték táplálékukat. A baromfi terminológiája igen gazdag, feltűnően sok hangutánzó és hangfestő szót tartalmaz. Hangutánzó eredetű liba, csirke, kotlós, ruca és réce szavunk is. Tájilag eltérő, rendkívül változatos szókincs szolgál a különböző baromfifélék hívogatására, megnevezésére, hangjának utánzására. – Táji különbségek nemcsak a szakszókincsben, hanem a tartásmódban is mutatkoznak. Igen változatosak a baromfitartás építményei. Sok vidéken a tyúkok, gyöngytyúkok, pávák nem építményben, hanem faágakon húzódnak meg éjszakára. Az Alföldön elterjedt volt a tyúkverem és a kör alaprajzú, boglyakemence alakú baromfiól. A baromfitartás országszerte a nők gazdasági tevékenysége volt. Haszna is az asszonyokat illette. Női munka volt a tojások összegyűjtése és tárolása, a kotlósültetés, a keltetés felügyelete, az aprójószág ellátása vízzel és élelemmel, a baromfi betegségeinek orvoslása, a hizlalásra szánt kakasok ivartalanítása, a lúdtömés, a lúdtépés, de női munka volt a baromfitartás termékeinek értékesítése is. A tojásért, tollért, élő baromfiért kapott pénzt az asszonyok saját ruházkodásukra, eladó lányuk kelengyéjének előteremtésére fordították. – A baromfitartás haszna országosan is jelentős. A tojás hagyományosan fontos kelléke a magyar konyhának, mert népünk sok gyúrt tésztával él. Az önellátáson túl egyes vidékek piacra is nagy tételekben szállítottak tyúktojást. Hazai piacokon az élőbaromfi- és a tojáskereskedelmet kofaasszonyok tartották a kezükben."

Egyik kedves barátom emlékeztetett rá, hogy kis idővel ezelőtt még én küldtem el neki ezt az idézetet. Bemásolom, mert szeretném, ha mindenki elolvasná és nekem is gyakrabban kerüljön a szemem elé. :)

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

„Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Bolha"pijarc" és még mindig költözöm...

Üde színfolt a múlt héten a bajai bolhapiac. :) Vasárnap rendezték meg először és annak rendje- módja szerint ki is pakoltam. :) Első körben a felesleges ruháimon szerettem volna túladni és nagyon-nagyon élveztem az eladósdit. Látszott az embereken, hogy új nekik a helyzet. Sokan nem mertek odajönni, vagy félszegek voltak, volt aki tüntető undorral a képén mászkált a sorok között, voltak akik hatalmas vigyorral cipelték a frissen szerzett zsákmányukat.

A héten is megrendezik, majd ebből rendszert is csinálnak, így állandó vasárnapi programom lesz a bolhapiac, legalábbis amíg nem alakulnak másképp a körülményeim. Tulajdonképpen nem küszöbölöm ki vele a pénzhasználatot, de a személyes kapcsolatok fejlesztésével, a ruhák újrahasznosításával, egy-egy jó szóval azért teszek a környezetért, a helyi társadalom erősödéséért és a bizalom kiépüléséért. Úgy gondoltam, hogy vasárnapra sütök házi kenyeret és a 7 éves házi szilvalekvárból is viszek ki egy üveggel, így lesz egy kis becsületkasszás lekvároskenyerezés, ezzel is lehet majd támogatni a projektem megvalósulását :) .

Őszintén szólva, amennyire könnyű volt itthagyni a várost fizikailag, most lelkileg annyira nehéz elszakadni tőle. Mindezt tetézi, hogy megint nagy az egyedül-lét, nyögvenyelősen szerveződnek a napjaim rendszerré. Persze most is arra vágyom, hogy otthon éljek, de ha a temérdek munkára gondolok, ami előző hétvégéről is áttolódott, arra, hogy megint nem érek haza csütörtök este, hogy péntek reggel elkezdjem, legszívesebben sírnék. Nem azért, mert lusta vagyok, csupán nem látom a végét. Kezdek félni, hogy mi lesz, ha nem leszek készen a dolgaimmal a rossz idő előtt?

Attól is félek, hogy nem mehetek vissza a tánccsoportba, hogy nem lesz a környéken senki, akivel néhány szót beszéljek. Persze ezek irreális félelmek, hiszen nagyon is ismerkedős, kommunikatív ember vagyok, de akkor is ott motoszkálnak bennem.

Nagyon furcsa, hogy mikor a teendők rám szakadnak, akkor egy csapásra képtelen leszek figyelni a táplálkozásomra, minél vacakabb kaját eszem, annál jobban szétesem és ez egy ördögi kör. Csökken a motiváció, nő a szorongás. stb.

Szerencsére tudom, hogy ha hazaérek, jobb lesz. Mikor otthon vagyok, akkor sokszor csak ülök, és figyelem a kertet, mert az egy év magára hagyatottság alatt annyi érdekes növény és állat fészkelte be magát hozzánk. Ez mindig megnyugtat és feltölt egy kicsit.

Régebben soha nem éreztem ilyen típusú stresszt, mint ami kezd az életem állandó részévé válni. Nem fordult még elő, hogy ne tudjak aludni, hogy állandóan agyaljak, hogy ne tudjak legalább a baráti összejövetelekre kikapcsolni. Remélem ha valamennyire rendeződnek a dolgok, akkor a stressz is jelentősen lecsökken.

Bedobozolódtam

Tegnap végre megtörtént. Hazaköltöztem. Ma reggel már madárcsicsergés közepette szürcsölgettem a kertből szedett citromfűből készített teámat. :) Aztán szép komótosan elkészültem és irány vissza Szeged, mert ma két órám volt, és táncház is lesz este. A bejegyzést tehát még az üres albérletből pötyögöm. Vár rám egy nagy adag takarítás, aztán jövő csütörtökön átadom az albérletet és végre, végre ennek a gondja is leesik a vállamról. A költözés simán folyt, köszönhetően nagybátyámék segítségének. Délelőtt bedobozoltam, délután szállítás és kész. Pikk-pakk ment minden, pedig az egy év alatt számomra is meglepő mennyiségű cucc halmozódott fel. Egy kisbuszba alig fért be. Lesz mit pénzzé tennem a vasárnapi bolhapiacon. :D

Otthon úgy áll a helyzet, hogy maga a nyárikonyha és a spájz még lomtalanítás előtt, az udvaron rengeteg tennivaló és még rengetegebb undorító spanyolcsiga. Tehát nem túl fényes. Ideiglenesen beköltöztem a "nagy" házba, ahol szerencsére nagyjából végeztem a takarítással, lekapcsoltam a villanybojlert és sötétedés után gyetyát használok... eddig működött. Hihetetlenül más ritmust adnak az életnek már ezek a pici változtatások is. :)

Pénz nélkül, szabadon... jó, de mit fogok enni amíg nem lesz kert??

Nagyon nagy terhet jelent nekem az évkezdés, költözés, minden egyszerre. Bár tudatosan is amellett döntöttem, hogy lecsökkentem az életemben a pénz szerepét, nem könnyű dolog, amikor hirtelen elfogy... Kicsit másképp alakultak az események/ anyagiak, mint ahogy terveztem, és hetek óta folyamatos stresszben élek, hogy hogy fogok mindent kisakkozni... szerencsére a jó öreg "valahogy mindig van, nem volt még olyan, hogy ne lett volna sehogy" gondolatmenet most is segít túlélni a helyzetet... :)

Szerintem egyet érthetünk abban, hogy a pénzhiány egyik sarkalatos kérdése, hogy nem tudsz ételt venni /amíg meg nem termeled magadnak ;) /. Főleg, ha speciális diétát követsz, mint pl. én. Három dolog szükséges az ilyen irányú kiadások csökkentéséhez és egyben egy egészségesebb életmód fenntartásához.

Egyrészt mindenféle finomított élelmiszer mellőzése. (pl.: liszt, cukor stb. stb.), másrészt az igények és az ízlés tudatos megváltoztatása, harmadrészt főzni tudás. Egyik sem könnyű feladat, ezt borítékolhatom. Már évek óta keresem a helyes táplálkozást, mert mikor egyetemre kerültem, elkezdtem nem jól érezni magam a bőrömben. Így eléggé fokozatosan szoktam hozzá a más ízekhez. Mára azonban sokkal jobban szeretem őket, mert a mesterséges adalékanyagokat és fokozókat és színezékeket hátrahagyva meg lehet érezni az ételek valódi zamatát. :)

Tehát ezen elvek mentén alakítottam a múlt heti menümet is, amit kénytelen voltam takarékosra venni. Szilva, alma, cukkíni, tojás és répa került az asztalra, pontosabban a műanyag dobozkába, amit magammal viszek az iskolába.

A mellettünk lévő zöldséges ugyan nem bio, de többnyire helyi árut kínál, ők adják már egy éve a táplálkozásom legalapvetőbb kellékeit. Télen ráfanyalodtam a közeli áruház mélyhűtőpultjára is, de azért igyekszem mindig az idényzödségekből és gyümölcsből válogatni.

Most biztos sokan mondják, hogy jó, de akkor hol itt a spórolás, hiszen ezek drága dolgok! Attól függ honnan nézzük. Nem fogyasztok tejterméket, olajat, lisztet, gabonát, cukrot... alapélelmiszereket amelyek ára szinte havonta emelkedik. Helyette idényzöldségeket eszem, tehát télen nem paprikát, hanem céklát, káposztát és sütőtököt, nyáron pedig az adott hónapra jellemző kínálatból válogatok, így nem költök túl sokat.

Pár napja azonban rátaláltam a számomra legideálisabb megoldásra, ami átsegít a kezdeti kertnéküliségen! :) Ez pedig az AMAP:

"Ebben a francia eredetű közösségi együttműködési formában (AMAP) a fogyasztók elkötelezik magukat egy környékbeli kisgazdálkodó mellett rövidebb vagy hosszabb időszakra, hogy ez alatt az idő alatt, terményeket vásárolnak tőle (pl.: gyümölcs, zöldség, tojás, hús vagy sajt) egy előfinanszírozásos dobozrendszer formájában. Cserében a gazdálkodó elkötelezi magát, hogy zöldségeket vagy egyéb terményeket termel egy fix áron, melyeket heti rendszerességgel elvisz egy elosztópontra.”

Szerencsémre Szeged mellett is működik egy kis dobozkás tanya, Évkerék a neve. (az idézett szöveg linkje a honlapjukra mutat.) :) Lakóit tavaly ismertem meg, a már emlegetett kisteleki Biogazda Tanfolyamon, és most nagyon örülök, hogy rendszeres kapcsolatba kerülhetek velük és a jópofa zöldségeikkel. :D Ma érkezett az első szállítmányom, amiért gyalog mentem a Waldorf iskolába. Azt hiszem, némileg alábecsültem a zöldségszállítmányt, mert a kosár úgy tele lett, hogy alig bírtam hazahozni. :)

Egész úton jobbnál jobb recepteket találtam ki, hogy jövő héten is finom, egészséges és olcsó ételek kerüljenek az asztalomra.

A dobozrendszer azért jó nekem, mert jól tervezhető kiadást jelent, és annyi zöldséget tartalmaz, hogy egy hétig tudok belőle főzni, ha hozzáteszem azokat az alapanyagokat, amik mindig szoktak itthon lenni. Egy napra körülbelül 300 Ft-ra jön ki a zöldség ára, ami bio, szezonális és nem utolsó sorban nagyon finom. :) Ma például desszertként egy jó beszélgetést is kaptam melléjük. ;)

Mivel Szegedre fogok járni egyetemre, így nem nagy kunszt hetente elsétálni az adagomért, amit aztán hazaszállítok és elkészítek, hogy mindig legyen mit magammal vinni a hosszú iskolai napokra. :)

CREATE YOUR OWN COUNTDOWN TIMER

Szőlő és szappan :)

Tegnap részt vettem életem első, valóban szervezett kalákáján. Persze számtalanszor előfordult, hogy segítettem ismerősöknek, barátoknak, akik megkértek, de ez más volt hiszen úgy tudtam, hogy nem ismerem a szervezőket. :) Aztán persze kiderült, hogy de, nyáron találkoztam velük egy fesztiválon, és jót is beszélgettünk.

Majdnem Kistelekről indultam reggel, más segítőkkel együtt, de aztán a Bioritmus fesztiválról olyan későn értem haza, hogy észre sem vettem a reggeli ébresztőm, így lekéstem a fuvart. Természetesen nem estem kétségbe, reggel 8-kor már a Budapesti út felé robogtam, hogy elstoppoljak a helyszínre. A szerencse mellém állt és egy nagyon kedves hölgy, kitérőt iktatva útjába, egészen a tanyáig vitt.

Pontosabban addig a bekötőútig, amíg már elsüllyedt az autó a homokban. Itt megköszöntem a fuvart és kiszálltam. Körülbelül 500 métert kellett megtennem, de majdnem kicsépkézték a nadrágom a kutyák! Eléggé félek tőlük, és ez a mostani eset sem nyugtatott meg az az igazság...

Emese és Attila Kecskemét mellett laknak egy tanyán, amit most újítanak fel, permakultúrával termesztenek növényt, tömegkályhájuk van és bevezettek a komposzt toalett építésének titkába is. :) Ők is önellátásra törekszenek, így az ott töltött egy nap alatt rengeteg jó ötletet lestem el...

Felhívásukra heten gyűltünk össze, és a házigazdával kiegészülve, végül nyolcan be is fejeztük a tetőszerkezet elbontását (képek) Már "csak" a födém várja a megsemmísítést.

Munkánkért cserébe finom vegetáriánus paprikás krumplit, házilag termesztett zöldségekből salátát és gyümölcsöt kaptunk. A szőlőből haza is vihettünk, hisz a kerítés mentén roskadoznak a terméstől a tőkék. Még egy érdekes ajándékkal tértem haza: "őskori" szappanokkal. Ugyanis a ház előző tulajdonosa ott felejtett több karton baba- és mosószappant a padláson.

(a fenti képek a google images képkeresőjéből származnak)