Bolha"pijarc" és még mindig költözöm...

Üde színfolt a múlt héten a bajai bolhapiac. :) Vasárnap rendezték meg először és annak rendje- módja szerint ki is pakoltam. :) Első körben a felesleges ruháimon szerettem volna túladni és nagyon-nagyon élveztem az eladósdit. Látszott az embereken, hogy új nekik a helyzet. Sokan nem mertek odajönni, vagy félszegek voltak, volt aki tüntető undorral a képén mászkált a sorok között, voltak akik hatalmas vigyorral cipelték a frissen szerzett zsákmányukat.

A héten is megrendezik, majd ebből rendszert is csinálnak, így állandó vasárnapi programom lesz a bolhapiac, legalábbis amíg nem alakulnak másképp a körülményeim. Tulajdonképpen nem küszöbölöm ki vele a pénzhasználatot, de a személyes kapcsolatok fejlesztésével, a ruhák újrahasznosításával, egy-egy jó szóval azért teszek a környezetért, a helyi társadalom erősödéséért és a bizalom kiépüléséért. Úgy gondoltam, hogy vasárnapra sütök házi kenyeret és a 7 éves házi szilvalekvárból is viszek ki egy üveggel, így lesz egy kis becsületkasszás lekvároskenyerezés, ezzel is lehet majd támogatni a projektem megvalósulását :) .

Őszintén szólva, amennyire könnyű volt itthagyni a várost fizikailag, most lelkileg annyira nehéz elszakadni tőle. Mindezt tetézi, hogy megint nagy az egyedül-lét, nyögvenyelősen szerveződnek a napjaim rendszerré. Persze most is arra vágyom, hogy otthon éljek, de ha a temérdek munkára gondolok, ami előző hétvégéről is áttolódott, arra, hogy megint nem érek haza csütörtök este, hogy péntek reggel elkezdjem, legszívesebben sírnék. Nem azért, mert lusta vagyok, csupán nem látom a végét. Kezdek félni, hogy mi lesz, ha nem leszek készen a dolgaimmal a rossz idő előtt?

Attól is félek, hogy nem mehetek vissza a tánccsoportba, hogy nem lesz a környéken senki, akivel néhány szót beszéljek. Persze ezek irreális félelmek, hiszen nagyon is ismerkedős, kommunikatív ember vagyok, de akkor is ott motoszkálnak bennem.

Nagyon furcsa, hogy mikor a teendők rám szakadnak, akkor egy csapásra képtelen leszek figyelni a táplálkozásomra, minél vacakabb kaját eszem, annál jobban szétesem és ez egy ördögi kör. Csökken a motiváció, nő a szorongás. stb.

Szerencsére tudom, hogy ha hazaérek, jobb lesz. Mikor otthon vagyok, akkor sokszor csak ülök, és figyelem a kertet, mert az egy év magára hagyatottság alatt annyi érdekes növény és állat fészkelte be magát hozzánk. Ez mindig megnyugtat és feltölt egy kicsit.

Régebben soha nem éreztem ilyen típusú stresszt, mint ami kezd az életem állandó részévé válni. Nem fordult még elő, hogy ne tudjak aludni, hogy állandóan agyaljak, hogy ne tudjak legalább a baráti összejövetelekre kikapcsolni. Remélem ha valamennyire rendeződnek a dolgok, akkor a stressz is jelentősen lecsökken.