Összegzés lett volna, de csak a pénzagyú emberekig jutottam

Közeledik az év vége, ilyenkor itt az ideje egy kicsit összefoglalni a múlt évet.


Végre vége a szorgalmi időszaknak! Még van néhány el nem készített beadandó dolgozatom, de alapvetően egész jól állok. Magam részéről heroikus küzdelemnek éreztem, hogy ne hagyjam ott az egészet a fenébe. Sem elmondani, sem leírni nem tudom, hogy milyen szinten utálom az egyetemet. Sokszor belefáradok, hogy mindenhol magyarázom, hogy mennyire nem jól csinálják a dolgokat, hogy beteg a társadalom, hogy csodabogárnak vagy hülyének néznek, ez a két változat létezik.

A héten sokat stoppoltam, mert nem akartam egy hétre egy egész havi bérletet megvenni. Sok emberrel találkoztam, de ez most nem volt olyan kellemes, mint máskor szokott lenni. Főleg középosztálybeli, jellemzően jól szituált fuvarosaim voltak. Persze mindenki a szokásos, 'és mit csinálsz, hogy élsz' kérdést tette fel. Nem lenne vele gond, ha legtöbbször nem öncélú lenne ez a kérdés. Hogy aztán villoghassanak a saját csemetéikkel és szörnyülködhessenek az én világlátásomon, "alacsony" iskolai végzettségemen. Ugyanis tegnap azt is megtudtam, hogy hülye vagyok, ha nem megyek tanárnak, mert most az a legnagyobb biznisz, a szakképzés és a felnőttképzés és ne érdekeljen, ha nincs a "papírjaim" mögött valós tudás, azért csak gyűjtsek be minél többet.

Azt várják, hogy tapsoljak nekik, ha a gyerekeik külföldön élnek, harminc évesen még szinglik, mert a 28. diplomájukat csinálják, vagy képtelenek egy értelmes, komoly kapcsolatban elköteleződni. Hát nem, akkor sem tudok azonosulni, mikor keseregnek, hogy kevés a pénz, pedig éppen most akar a lányának lakást venni. Csak ugye nehéz panorámás telket találni... Meg a lánya szimpatizált az egyszerű életmóddal, de mi az már, hogy este a begyújtással szarakodjon!? :D Hát... inkább nem is vitatkoztam, csak vázlatosan elmeséltem, hogy hogyan élek. Na, onnantól beállt a kínos csend.
Döbbenetes, hogy mennyire pénzagyúak az emberek! Mikor az adott szituációban vagyok, mindig elfelejtem megkérdezni, hogy és mi lenne, ha nem lenne?

Mert elhangzott olyan vélemény is, hogy jójó, fontos a család, de 'pénznélkül' nem megy, tehát a pénz fontosabb. Mert "pénz nélkül meghal a Föld" ismerjük Kiscsillagék szövegét. Nem térek napirendre afölött, hogy mennyire agymosottak az emberek. Semmi más nem jár a fejükben, mint a folyamatos fogyasztás, a szerzés, a mégmégmég... A családi kapcsolatpok nullák, hajszolják a gyerekeket értelmetlen teljesítmények felé. Nem érdekes, ha egy 27-30 éves lánynak még nem volt komoly kapcsolata, mert csak tanult eddig egész életében, majd 40 évesen szül egy gyereket, aztán az is le van tudva, vagy egyedül is maradhat, a mai világban nem gond... És ugyanaezen életkorú emberek, gyereknek számítanak, és engem is úgy kezelnek a "felnőttek", mikor én teljes jogúan annak érzem magam.