Elmaradtunk a tanfolyamról :(

Sajnos nem tudtunk menni a lóval szántás tanfolyamra, mert ki kellett vésni a fogam pénteken. Azt hiszem, ez a dolog most a túléléshez kapcsolódik, mert másfél órán keresztül fúrta-véste le a csonthártyáim, és a húzás is eszméletlenül fájt, pedig kaptam érzételenítőket...

Nem tudom elképzelni, hogy ezt anélkül hogy lehetne túlélni, tehát itt begyűrűzik a képbe, hogy sajnos vannak olyan esetek, amikor nem lehet kiküszöbölni az orvostudományt. Bár a fogak állapota a táplálkozással sokat javítható, túlnyomorészt genetika, hogy kinek milyenek a rágószerszámai. Sajnos én elég rosszakat örököltem, így valószínű rá leszek szorulva a későbbiekben is a fogorvosra. Remélem minél ritkábban! :D :D :D

Próbáltam a művelet közben relaxálni, de sajnos nem ment. Egy idő után kezdtem azt érezni, hogy igenis VAN OLYAN fájdalom, amibe bele lehet őrülni. Nagyon az idegrendszerem tűrőképességének határán jártam.

Rossz hír, hogy ezt a fájdalmat alig éltem túl, jó hír, hogy nagyon erősek a csontjaim, tuti nincs csontritkulásom. :D

MAGos nap

Március 10-én került megrendezésre a II. MAGos nap a szegedi Waldorf iskolában. A rendezvényen ki-ki kedvére csereberélhette a hozott vetőmagjait és azok is kaphattak, akiknek nem volt mit hoznia. Jövőre ők is visszahozzák a magjaikat. Nagyszerű lehetőség volt nem csak a csávázatlan, tiszta vetőmagok és a ritka tájfajták beszerzésére, de a tanulásra is. A magok mellé járt néhány jó szó, jó tanács is, és sok olyan emberrel találkoztam, akikkel eddig csak virtuálisan ismertük egymást.

A Waldorfos gyerekek és szülők kis kézműves vásárral is készültek, volt filmvetítés és teaház. Este pedig Géczy Gábor tartott előadást.

Az előadás nagyon érdekes volt számomra, bár néhány dologgal nem értek egyet, ami ott elhangzott, azért bátorkodtam kérdezni is. Nem mondom, hogy használható választ kaptam, de azért a közönség-közösség együttérzése jól esett.

Most hétvégén pedig lóval szántás-tanfolyamra megyünk. :) Ezt, akárcsak a magbörzét, a SZÖSZ, a Szeri Ökotanyák Szövetsége szervezi, a Vackörte Egyesülettel kiegészülve.

Azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nagyon izgatottak vagyunk, hogy mit fogunk tapasztalni! :)

ÓÓÓriási tyúktojás

Akkor kommenthuszárkodjunk! :)

A BoldogSzer blogon kialakult egy kisebbfajta vita, aminek talán a nem megfelelő információáramlás volt az oka, ezért felajánlottam, hogy itt folytassuk, ha valaki szeretné.

Nagyon elfoglalt vagyok, és nehéz most minden információt, amit valaha olvastam hirtelen visszakeresni, de megteszem, ami tőlem telik!

Először is azt tisztázzuk, hogy én nem vagyok semmilyen egyház vagy szekta tagja. Az iskoláimnak köszönhetően több vallásba is beleláthattam és a magam módján hiszek Istenben, de nem szoktam ezt mások orrára kötni, vagy téríteni vagy ilyesmi.

Mi is a természetes életmódra törekszünk, igyekszünk minél tájékozottabbak lenni. Mindketten egészséges kételkedéssel fogadunk minden új információt, és én eleve csak olyan állításokat fogadok el, amiket megfelelő mintával igazoltak és/ vagy a saját életemben kézzelfoghatóan tapasztaltam az igazát.

Az egészséges kételkedéshez az is hozzátartozik, hogy a "hivatalos" tudomány nézeteit ugyanannyira megvizsgálom, mint egy kevésbé ismertet. Amíg nem tudok eleget egy témáról, addig nem is szoktam állást foglalni a kérdésben.

Évek óta hallgatok társadalomtudományokat, így igyekszem kritikusan állni a saját nézetrendszereimhez és próbálok tisztában lenni azzal, hogy a társadalomban milyen folyamatok zajlanak, milyen értékrend uralkodik és ennek mi lehet a következménye.

Tanárként fontosnak tartom a maximális toleranciát és az egyenlő vitahelyzeteket. Ezt néha nem könnyű betartani és erőszakmentesen kommunikálni, de minden tőlem telhetőt megteszek majd.

Tél, utazás, miegymás

Már régóta érlelődik bennem egy új bejegyzés, de valahogy nem tudtam rászánni magam a megírásra. Végülis túléltük a telet, bár voltak igen nehéz pillanatok! Az is gátol, hogy unom, hogy állandóan magyarázkodnom kell embereknek a gondolataim miatt, és nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha itt kiöntöm a lelkem. Ma reggel sokat gondolkodtam, hogy miért van, hogy állandóan és kényszeresen őszinte vagyok, elmondom a véleményem még akkor is, ha tudom, hogy esetleg negatív következményei lesznek.

Mostanában többet kommentelgettem mindenfelé a neten bemásolom ide az egyiket, hogy ne kelljen újra leírni: :)

Tehát tömören a télről:



(Az illusztráció Judit munkája és innen van.)

"Vezeték elfagyott, cső megrepet, víz nincs. Két 25 literes hordót töltögetünk, most a nagybátyjámékhoz tett látogatásra is vittem magammal egyet megtölteni. Nálunk a havat telebombázták a kutya meg a tyúkok, úgyhogy nem tudunk olvasztani. Az a rendszer, hogy egyikünk csövön a repedést befog, másik megnyitja a vízóránál a csapot, futás,hordó megtölt, víz elzár.

Volt a télnek egy nagyon durva mélypontja, mikor már mindezen dolgok tönkrementek: ágy, nagyházban a fűtés, vízvezeték, elmentünk Szegedre szülinapozni, mivel limitált a büdzsé, ezért gondoltuk, stoppal. Nem jött össze, végül két részletben, összefagyva értünk haza, én előbb. Be akarok gyújtani, de csak ömlik ki a füst, nem megy... gáz elfogyott, kaja semmi.

Végül kint a félig kész tyúkolból tákoltam egy bográcsozót, a MÉH telepről tulajdonított bogrács alá raktam tüzet (órák kérdése volt csupán, vizes fából a -10-ben) és ott főztem, amíg a kedves párom kipucolta a sparheltet meg a füstcsövet. Na, akkor, szétfagyott lábujjakkal, azt mondtam, hogy ez a tél nem volt semmi... Sokat küzdöttünk, és megállapítottuk, hogy a tanyánkon nem lesznek vívezetékek és központi fűtés."

Folyton folyvást beleártom magam olyan dolgokba, amikbe nem kéne :) . Az ékes bizonyítékok: rengeteg szájkarate a neten, olyan emberekkel, akikkel nem tudok álláspontokat ütköztetni, nert a jó magyar vitakultúra szerint ők tudják a tutit, én pedig nem.

Különben van ennek pozitív hozadéka is, hiszen remekül fejleszt néhány tanári kompetenciát. Például a nyitottságra és a konfliktuskezelésre igazán jó hatással van. Fejleszti az érvelési készséget és felkészít arra, amikor a diákoknak kell majd elmagyaráznom néhány kérdéses helyzetet.

Egy ilyen hajtűkanyarral rá is térnék az iskolára. Sokat tanulok és tapasztalok ebben az egyetemi félévben. Az utazások során jó néhány emberrel és rengeteg helyzettel találkozom. Gyakran köszönhetem ismeretleneknek, hogy jól indul a napom. Örülök, ha látom, hogy valaki pozitívan indul a munkába.

Inkább a fiatalokra jellemző ez a mentalitás. Egy olyan járattal utazom nap, mint nap, amin rengeteg az idős ember, mert mennek a fürdőbe. Azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem hálásak! Állandóan panaszkodnak, pedig már csak az, hogy ingyen elbuszozhatnak a fürdőbe, és ott ingyen fürödhetnek és közben együtt lehetnek a barátaikkal, okot adhatna a jó kedvre. Ezzel szemben udvariatlanok, kárognak és lökdösődnek és szúrós szemmel méregetnek.

Ma pl. az történt, hogy átadtam a helyem egy idősebb néninek Szeged előtt nem sokkal. Az utolsó előtti megállónal, azonban felszabadult újra néhány üres hely, mellettem is, egy másik idős asszony ült a szabad hely mellett. Ahelyett, hogy helyet adott volna nekem, kihúzódott a szélére, hogy nehogy le tudjak ülni az üres székre és kajánul vigyorgott...

Különben szeretem az időseket, mindenhol ahol eddig laktam jóban voltam velük, de ezt a mindennapos negatív energiát tőlük, nehezen viselem. Főleg úgy, ha olyanokat hallok a beszélgetésükből, hogy: Szerettem a Józsit, de aztán rájöttem, hogy minek szeressem, nem hoz nekem a konyhára semmit, hogy szeretem, mondtam a lányomnak is: csak viszi a pénzt, megéri neked szeretni egy ilyet?! :S

Az ingázás kicsit megvisel, szívesebben lennék otthon, hogy végre a kerttel és az állatokkal is törődhessek, de szerencsére már csak kevesebb, mint egy év van hátra! :)