Tél, utazás, miegymás

Már régóta érlelődik bennem egy új bejegyzés, de valahogy nem tudtam rászánni magam a megírásra. Végülis túléltük a telet, bár voltak igen nehéz pillanatok! Az is gátol, hogy unom, hogy állandóan magyarázkodnom kell embereknek a gondolataim miatt, és nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha itt kiöntöm a lelkem. Ma reggel sokat gondolkodtam, hogy miért van, hogy állandóan és kényszeresen őszinte vagyok, elmondom a véleményem még akkor is, ha tudom, hogy esetleg negatív következményei lesznek.

Mostanában többet kommentelgettem mindenfelé a neten bemásolom ide az egyiket, hogy ne kelljen újra leírni: :)

Tehát tömören a télről:



(Az illusztráció Judit munkája és innen van.)

"Vezeték elfagyott, cső megrepet, víz nincs. Két 25 literes hordót töltögetünk, most a nagybátyjámékhoz tett látogatásra is vittem magammal egyet megtölteni. Nálunk a havat telebombázták a kutya meg a tyúkok, úgyhogy nem tudunk olvasztani. Az a rendszer, hogy egyikünk csövön a repedést befog, másik megnyitja a vízóránál a csapot, futás,hordó megtölt, víz elzár.

Volt a télnek egy nagyon durva mélypontja, mikor már mindezen dolgok tönkrementek: ágy, nagyházban a fűtés, vízvezeték, elmentünk Szegedre szülinapozni, mivel limitált a büdzsé, ezért gondoltuk, stoppal. Nem jött össze, végül két részletben, összefagyva értünk haza, én előbb. Be akarok gyújtani, de csak ömlik ki a füst, nem megy... gáz elfogyott, kaja semmi.

Végül kint a félig kész tyúkolból tákoltam egy bográcsozót, a MÉH telepről tulajdonított bogrács alá raktam tüzet (órák kérdése volt csupán, vizes fából a -10-ben) és ott főztem, amíg a kedves párom kipucolta a sparheltet meg a füstcsövet. Na, akkor, szétfagyott lábujjakkal, azt mondtam, hogy ez a tél nem volt semmi... Sokat küzdöttünk, és megállapítottuk, hogy a tanyánkon nem lesznek vívezetékek és központi fűtés."

Folyton folyvást beleártom magam olyan dolgokba, amikbe nem kéne :) . Az ékes bizonyítékok: rengeteg szájkarate a neten, olyan emberekkel, akikkel nem tudok álláspontokat ütköztetni, nert a jó magyar vitakultúra szerint ők tudják a tutit, én pedig nem.

Különben van ennek pozitív hozadéka is, hiszen remekül fejleszt néhány tanári kompetenciát. Például a nyitottságra és a konfliktuskezelésre igazán jó hatással van. Fejleszti az érvelési készséget és felkészít arra, amikor a diákoknak kell majd elmagyaráznom néhány kérdéses helyzetet.

Egy ilyen hajtűkanyarral rá is térnék az iskolára. Sokat tanulok és tapasztalok ebben az egyetemi félévben. Az utazások során jó néhány emberrel és rengeteg helyzettel találkozom. Gyakran köszönhetem ismeretleneknek, hogy jól indul a napom. Örülök, ha látom, hogy valaki pozitívan indul a munkába.

Inkább a fiatalokra jellemző ez a mentalitás. Egy olyan járattal utazom nap, mint nap, amin rengeteg az idős ember, mert mennek a fürdőbe. Azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem hálásak! Állandóan panaszkodnak, pedig már csak az, hogy ingyen elbuszozhatnak a fürdőbe, és ott ingyen fürödhetnek és közben együtt lehetnek a barátaikkal, okot adhatna a jó kedvre. Ezzel szemben udvariatlanok, kárognak és lökdösődnek és szúrós szemmel méregetnek.

Ma pl. az történt, hogy átadtam a helyem egy idősebb néninek Szeged előtt nem sokkal. Az utolsó előtti megállónal, azonban felszabadult újra néhány üres hely, mellettem is, egy másik idős asszony ült a szabad hely mellett. Ahelyett, hogy helyet adott volna nekem, kihúzódott a szélére, hogy nehogy le tudjak ülni az üres székre és kajánul vigyorgott...

Különben szeretem az időseket, mindenhol ahol eddig laktam jóban voltam velük, de ezt a mindennapos negatív energiát tőlük, nehezen viselem. Főleg úgy, ha olyanokat hallok a beszélgetésükből, hogy: Szerettem a Józsit, de aztán rájöttem, hogy minek szeressem, nem hoz nekem a konyhára semmit, hogy szeretem, mondtam a lányomnak is: csak viszi a pénzt, megéri neked szeretni egy ilyet?! :S

Az ingázás kicsit megvisel, szívesebben lennék otthon, hogy végre a kerttel és az állatokkal is törődhessek, de szerencsére már csak kevesebb, mint egy év van hátra! :)