Karácsony

Összegzés lett volna, de csak a pénzagyú emberekig jutottam

Közeledik az év vége, ilyenkor itt az ideje egy kicsit összefoglalni a múlt évet.


Végre vége a szorgalmi időszaknak! Még van néhány el nem készített beadandó dolgozatom, de alapvetően egész jól állok. Magam részéről heroikus küzdelemnek éreztem, hogy ne hagyjam ott az egészet a fenébe. Sem elmondani, sem leírni nem tudom, hogy milyen szinten utálom az egyetemet. Sokszor belefáradok, hogy mindenhol magyarázom, hogy mennyire nem jól csinálják a dolgokat, hogy beteg a társadalom, hogy csodabogárnak vagy hülyének néznek, ez a két változat létezik.

A héten sokat stoppoltam, mert nem akartam egy hétre egy egész havi bérletet megvenni. Sok emberrel találkoztam, de ez most nem volt olyan kellemes, mint máskor szokott lenni. Főleg középosztálybeli, jellemzően jól szituált fuvarosaim voltak. Persze mindenki a szokásos, 'és mit csinálsz, hogy élsz' kérdést tette fel. Nem lenne vele gond, ha legtöbbször nem öncélú lenne ez a kérdés. Hogy aztán villoghassanak a saját csemetéikkel és szörnyülködhessenek az én világlátásomon, "alacsony" iskolai végzettségemen. Ugyanis tegnap azt is megtudtam, hogy hülye vagyok, ha nem megyek tanárnak, mert most az a legnagyobb biznisz, a szakképzés és a felnőttképzés és ne érdekeljen, ha nincs a "papírjaim" mögött valós tudás, azért csak gyűjtsek be minél többet.

Azt várják, hogy tapsoljak nekik, ha a gyerekeik külföldön élnek, harminc évesen még szinglik, mert a 28. diplomájukat csinálják, vagy képtelenek egy értelmes, komoly kapcsolatban elköteleződni. Hát nem, akkor sem tudok azonosulni, mikor keseregnek, hogy kevés a pénz, pedig éppen most akar a lányának lakást venni. Csak ugye nehéz panorámás telket találni... Meg a lánya szimpatizált az egyszerű életmóddal, de mi az már, hogy este a begyújtással szarakodjon!? :D Hát... inkább nem is vitatkoztam, csak vázlatosan elmeséltem, hogy hogyan élek. Na, onnantól beállt a kínos csend.
Döbbenetes, hogy mennyire pénzagyúak az emberek! Mikor az adott szituációban vagyok, mindig elfelejtem megkérdezni, hogy és mi lenne, ha nem lenne?

Mert elhangzott olyan vélemény is, hogy jójó, fontos a család, de 'pénznélkül' nem megy, tehát a pénz fontosabb. Mert "pénz nélkül meghal a Föld" ismerjük Kiscsillagék szövegét. Nem térek napirendre afölött, hogy mennyire agymosottak az emberek. Semmi más nem jár a fejükben, mint a folyamatos fogyasztás, a szerzés, a mégmégmég... A családi kapcsolatpok nullák, hajszolják a gyerekeket értelmetlen teljesítmények felé. Nem érdekes, ha egy 27-30 éves lánynak még nem volt komoly kapcsolata, mert csak tanult eddig egész életében, majd 40 évesen szül egy gyereket, aztán az is le van tudva, vagy egyedül is maradhat, a mai világban nem gond... És ugyanaezen életkorú emberek, gyereknek számítanak, és engem is úgy kezelnek a "felnőttek", mikor én teljes jogúan annak érzem magam.

A szerelemről

Réka kérte tegnapi kommentjében, hogy írjak a szerelemről. Bár ez a blog alapvetően az életmód örömeivel, bánataival foglalkozik, mégis érdemes időt szentelni ennek a nagyon fontos témának! Ugyanis nőként egyedül élni egy tanyán nagyon nagy elszántságot és keménységet kíván! Már itt a faluban is érzem néha úgy, hogy nem tudok megbírkózni egy-egy nagyobb feladattal egyedül. Még szerencse, hogy vannak barátaim akik segítenek, és most már párom, aki mindenben támogat. :)

De hogy jutottunk idáig? Mikor nyár közepén nekivágtam ennek a vállalkozásnak, mindenről lemondtam. Akkor már régóta, -majdnem két éve- egyedül voltam, sok kis próbálkozással a hátam mögött. Azt hittem soha többé nem leszek szerelmes. Őszre, a hazaköltözéssel együtt valahogy bele is törődtem, hogy jól van ez így, én nem tudok szeretni és hát nem kellek senkinek, mert nyakas vagyok és különc. Valahogy úgy gondoltam, hogy majd eléldegélek az erdőszélen a gyerekeimmel, mint egy mesebeli boszorkány és nem tudom majd melyiküknek ki az édesapja... :D

Voltak a fejemben elképzelések, hogy "kell" kinéznie, viselkednie, gondolkodnia az ideális jelöltnek... Valahogy mindig falakba ütköztem. Aki tetszett, az komolytalan volt, aki komoly volt, nem tetszett, volt akinél csak nem volt meg a szikra. Mindenhol a mai világra jellemző rettenetes bizonytalanságot éreztem, ami elől ösztönösen menekültem. Nőként természetes, hogy olyan férfira vágytam, akire nyugodt szívvel rá merem építeni a jövőnket, a családunkat. Szemrebbenés nélkül közöltem a jelöltekkel a jövőbeli terveim, mondhatom, nem arattam osztatlan sikert! :D Volt aki nem vett komolyan, volt aki teljesen elutasított.

Mindez sokféle okra vezethető vissza. Például a mai huszonévesek, akik a '80-as években születtek, értékválságban vannak, rengeteg kutatás foglalkozik a témával. Legtöbbször a szüleik nyakán élnek, egyetemisták, önálló bevétel nélkül. Ez rendkívül kényelmes állapot. Első kapcsolatom erre ment rá, pedig azt hittem 8 év után, hogy örökre együtt maradunk. Mindennél jobban szerettem őt, de egyszerűen egy helyben topogtunk. Nem akart elköltözni otthonról, nem akart velem élni, elvenni feleségül, mindig csak "majd". "Még fiatalok vagyunk", "nem lehet iskola mellett dolgozni" stb. Neki ez volt a hibája, nekem az, hogy nem bírtam türelemmel kivárni, amíg megérik a feladatra.

Aztán az Élet megtanított. Mikor mindenről lemondtam, minden "akarást" félre tudtam tenni és lehajtani a fejem és azt mondani, hogy legyen úgy, ahogy Te akarod, ha az van megírva, hát egyedül, akkor jött el a CSODA. :D És olyan formában, ahogy nem is vártam. Hiszen ismertük egymást hónapok óta, mindent megosztottunk, jót, rosszat egyaránt, mégis csak barátságnak tűnt. Persze elsőre egyáltalán nem olyan volt, mint az az ideál, akit elképzeltem magamnak, most már tudom, hogy nála tökéletesebbet még kitalálni sem tudtam! Nehezen indult minden, mégpedig azért, mert mindketten féltünk. Egy internetes barátság, legyen bármilyen jó, sokszor elfedi a másik rejtettebb jó tulajdonságait. Mégsem mondom, hogy rossz a világháló, hiszen ha nem lenne, Őt sem ismerném. :)

Sokáig tartott mire rájöttünk, hogy mennyire szeretjük egymást, de azóta tudjuk, hogy innen nincs visszaút, mi bizony egymás kezét fogva fogunk megöregedni!

Itt mondhatná akárki, hogy honnan tudjuk!? Onnan, hogy a szerelmünkkel együtt egy tudatos döntés is született, amely arról szól, hogy kitartunk egymás mellet jóban-rosszban. Tudjuk, hogy lesznek nehéz időszakok, lehet, hogy egy időre halványul a szerelem, idővel átveszik a helyét sokkal mélyebb érzések, a szeretet és a kötődés, de nem bánjuk. Tudatosan készülünk rá és megpróbálunk minden együtt töltött pillanatot a maga teljességében megélni.

Az egymás iránt érzett szerelmünk az első pillanattól úgy teljes, hogy családként képzeljük el magunkat. Gondolatban már megszülettek a gyermekeink, akiket az életben is nagy szeretettel várunk. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy tudatosan felkészüljünk a szülőszerepre és a lehető legnagyobb szeretettel várjuk a őket.

Nem vagyunk egyedül azzal a gondolattal, hogy a leendő -terveink szerint igen népes :D/ családunknak nyugodt környezetet és egészséges testi-lelki-szellemi fejlődést szeretnénk biztosítani. Éppen ezért egy tanyán képzeljük el a jövőnket, körbevéve olyan családokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi.

Kedves Réka, remélem eleget tettem a kérésednek, örültem neki nagyon! Jól esett összeszedni ezeket az éréseket és ország-világ előtt kikiáltani ezt a nagy érzést: SZERELEM! <3

Most olvastam egy blogbejegyzést, hihetetlen, de mindketten azonnal felkiáltottunk, de hiszen ezek mi vagyunk! Az első bekezdés főleg. Nekünk is kicsi Zselykénk lesz. :)

Advent második vasárnapja

Hajjajj! Régen írtam... Köszönöm a kedves érdeklődéseket. :) Mindenkivel tudatom, hogy nem, nem fagytam meg /csak a kerti csap, nem tudom menthető-e még'?/ Sőt a sparhelten kívül egyéb, alternatív fűtőberendezéssel is rendelkezem már. Úgy hívják, hogy szerelem. :D

Nem is tudom hol kezdjem a mesélést, olyan rengeteg minden történt! Talán egy egyszerű felsorolással. :)

• A tyúkok után beköltözött hozzánk egy kutya is, tisztességes nevén Szenna, aki nem "Ájton", mert nem az autóversenyzőről kapta a nevét, és ráadásul lány is - "A családtag" fedőnéven is szerepelhet a későbbiekben.
• Úgyszintén beköltözött egy kerti "toalett" -álnevét itt nem közölném-, egyesek árnyékszéknek is nevezik olykor.
• A fát felvágák/hasogatták a táncostársaim. Nagyon nagy köszönet és hála érte, nélkülük biztos meg is fagytam volna!
• Volt lomtalanítás, ahonnan hoztunk sok gyújtóst, mert az emberek valami érthetetlen módon kidobják a rőzsét, amikor majdnem mineki fával tüzel... A legjobb benne, hogy még össze is kötik kévékbe, tehát nekem csak be kellett tárazni a pincébe. Kevésbé pozitív, hogy nem rendelkezem kézikocsival, mert így csak a töredékét tudtuk elhozni annak a hatalmas mennyiségnek, ami szerte a faluban kint volt. Najóó, valami a Kommunális Kht.-nek is hagyni kell ugyebár. :D :)
• Hoztunk kukoricacsutkát is a kukoricaföldről, amiből lehetne több, de nem volt táposzsákunk először elég, amibe szedhettünk volna. Ez a kérdés a lomtalanítással szintén megoldódott. Szívünk csücske egy piros, libás-pulykás-tyúkos darab. :D
• Még mindig a lomtalanításnál maradva, a szomszédok jóvoltából a leendő kiskertbe szilvafalombot és egyéb zöldág máradékokat terítettem szét, komopsztálás és talajtakarás címen.
• Árulgatok a bajai bolhapiacon.
• Bent felszerelésre került az ajtó elé a függöny, van már ruhaszárító alkalmatosságom is.
• Tojnak tojást a tyúkjaim! A héten hat darabot termeltek eddig, vagyis az elmúlt három napban, mióta észrevettem.
• Tegnap végre megforították a fiúk az ajtó pántolását, úgyhogy be tudok jönni, anélkül hogy felrúgnám a komposztos vödröt. :D

Mindeközben gyakorlótanítok, amit nagyon szeretek, kisebb-nagyobb sikerekkel a sulit is csinálom, meg az egyéb ház körüli munkákat. :) Nagyon jól érzem magam! Ettől jobb döntést nem is hozhattam volna, minthogy hazaköltöztem. Köszönöm mindenkinek az erkölcsi és anyagi és fizikai támogatást. Nélkületek nem biztos, hogy sikerülne! :)

Beköltöztem... :)

Lassan beköltözöm. :)

Hó-hó. Már vagy két hete nem is írtam semmit, pedig peregnek az események! Valószínű, hogy ma vagy holnap be tudok költözni végre a nyárikonyhába! Ebben oroszlánrésze van a nagybátyámnak, aki lakhatóvá varázsolja. Már csak egy sor festés, a fűtőberendezés beszerelése és a bútorok bepakolása van hátra.

Sajnos nem csak jó hírekkel szolgálhatok! Kiderült, hogy a sparhelttel nagyon nagyon csúnyán átvágtak minket. Gyakorlatilag egy kikozmetikázott romhalmazt kaptam, ami nem volt fer. Igazából ha nincs a nagybátyám és esetleg egy hanyagabb valaki beszereli vizsgálat nélkül, akkor akár el is patkolhattam volna a füstben. Hihetetlen, hogy emberek ezzel játszanak! Mindegy, a lényeg, hogy valószínűleg vasárnap adnak egy másikat, vagy visszahozzuk a bicót, ha még megvan.

A tyúkok vígan éldegélnek, és valamit ki kell találnom a macskakaja elhelyezésére, mert szemrebbenés nélkül megeszi az egyik, de úgy, hogy még a macskát is elzavarja! :D

Sajnos a hetedik családtagtól már megérkezése előtt búcsút kellett vennünk. Nem volt pénzem elutazni, hogy megnézzem, mert messze volt, mire mentem volna, addigra odaadták másnak, aki könnyebben mozgott. Nagyon sajnáltam, mert úgy vártam már, hogy itt legyen! Mindegy, mindennek oka van, bitos másik kutyust szánt nekünk a sors. :)

Egészen idáig a "nagy" házban éltem, de most már örülök, hogy átköltözhetek, mert itt nincs fűtés, és kezd igazán hideg lenni! Már nagyon sokan mondták, hogy eljönnek, elnéznek hozzám, és a táncos fiúk megígérték, hogyha lesz fám, akkor segítenek összehasogatni, ami nagyon jó hír! Bár én is szeretek fát vágni és tudok is, de azért most a suli is nagyon sok időmet elveszi. Tegnap pedig egy úriember bevitt Bajára stoppal, nagyjából elmeséltem neki, hogy hogy élek, és erre adott egy névjegykártyát, hogyha bármiben tud segíteni, akkor csak nyugodtan hívjam fel! :)

Tyúkok!

A mai nap jó nagy meglepetést tartogatott számomra! :) Jelentem, hogy 6 tagúra bővült az önfenntartó-különítmény. 4 tyúkkal lettünk többen, amit Manci /a macska/, egész délutános kétségbeesett nyávogással viszonzott. A tyúkocskák egy tanyáról jöttek, túlélő fajták, nem kaptak /és nem is fognak kapni, kivéve némi szemes takarmányt/ tápot, teljesen ridegen voltak tartva, kapirgálnak maguknak amit találnak. :) Első körben nem az a célom, hogy legyen tojásom, vagy hús, hanem csak, hogy legyenek, és túléljék a viszonyokat.

Mikor megtudtam, hogy jönnek, azonnal elkezdtem megcsinálni a tyúkólat, hogy mire itt lesz az ideje be tudjanak költözni. Úgy van, hogy ástam egy kb. 30-40 centis, kerek gödröt, azt kisaraltam, a falát és az alját is. Csináltam lefelé egy lépcsőt, egy tégla segítségével. Ha a saralás kiszárad, akkor ki lesz meszelve, hogy fertőtlenítve legyen. Aztán vágtam bodzavesszőt, körben leástam és van az udvarban egy nemtommilyen /valami bambuszféle lehet talán/ növény, abból fonom az oldalát. Nagyon lassan megy mert ki is kell vágni a növényt, meg leszedni a leveleket. Mondjuk nem baj, mert a levelek tökéletesen alkalmasak talajtakarásra és komposztálásra. Ha kész a fonat, akkor szerzek nádszövetet, és abból lesz a teteje. Persze ezt az ólszerkezetet nem egyedül találtam ki, hanem a Néprajzi Lexikonból koppintottam. :)

A tyúkok a ma éjszakát a bokorban töltik, holnap pedig reményeim szerint tudok szerválni nekik egy ágas fát, amire felülhetnek, nehogy bántsa őket valami, amíg kész nem lesz az ól.

Valahogy így:

Végezetül kigyűjtöttem a Néprajzi Lexikonból a baromfitartás szócikkből az ide vonatkozó részeket, hátha valakit érdekel rajtam kívül is. ;)

"Mo.-on a baromfitartás jellegzetes küllemű hazai fajtákra alapozódott a középkortól a kapitalizálódás koráig. Fehér, sárga, kendermagos és fogoly színben tenyésztették a parlagi magyar tyúkot. Ez kis súlya és tojáshozama miatt a 19. sz.-ban már nem volt gazdaságos. Nagyobb hozamú baromfifajták meghonosítása, elterjesztése a 19. sz. utolsó harmadától folyik. A régi fajták csaknem kiszorultak, s velük a tartásmód archaikus vonásai is eltűntek. – A baromfiállomány sűrűsége és ezzel a baromfitartás jelentősége igen eltérő országrészek és tájak szerint. A 19. sz. végén legtöbb baromfit a Bácskában és a Bánságban, ill. Csongrád, Békés és Szolnok m. területén tartottak. A baromfitartás ágai közül mindig a tyúktartás volt a legfontosabb. Országosan az összes háziszárnyas 60–70%-a volt tyúk a századforduló idején.A baromfitartás takarmányigénye a hagyományos tartásmód mellett csekély volt, a szárnyasok maguk keresték táplálékukat. A baromfi terminológiája igen gazdag, feltűnően sok hangutánzó és hangfestő szót tartalmaz. Hangutánzó eredetű liba, csirke, kotlós, ruca és réce szavunk is. Tájilag eltérő, rendkívül változatos szókincs szolgál a különböző baromfifélék hívogatására, megnevezésére, hangjának utánzására. – Táji különbségek nemcsak a szakszókincsben, hanem a tartásmódban is mutatkoznak. Igen változatosak a baromfitartás építményei. Sok vidéken a tyúkok, gyöngytyúkok, pávák nem építményben, hanem faágakon húzódnak meg éjszakára. Az Alföldön elterjedt volt a tyúkverem és a kör alaprajzú, boglyakemence alakú baromfiól. A baromfitartás országszerte a nők gazdasági tevékenysége volt. Haszna is az asszonyokat illette. Női munka volt a tojások összegyűjtése és tárolása, a kotlósültetés, a keltetés felügyelete, az aprójószág ellátása vízzel és élelemmel, a baromfi betegségeinek orvoslása, a hizlalásra szánt kakasok ivartalanítása, a lúdtömés, a lúdtépés, de női munka volt a baromfitartás termékeinek értékesítése is. A tojásért, tollért, élő baromfiért kapott pénzt az asszonyok saját ruházkodásukra, eladó lányuk kelengyéjének előteremtésére fordították. – A baromfitartás haszna országosan is jelentős. A tojás hagyományosan fontos kelléke a magyar konyhának, mert népünk sok gyúrt tésztával él. Az önellátáson túl egyes vidékek piacra is nagy tételekben szállítottak tyúktojást. Hazai piacokon az élőbaromfi- és a tojáskereskedelmet kofaasszonyok tartották a kezükben."

Egyik kedves barátom emlékeztetett rá, hogy kis idővel ezelőtt még én küldtem el neki ezt az idézetet. Bemásolom, mert szeretném, ha mindenki elolvasná és nekem is gyakrabban kerüljön a szemem elé. :)

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

„Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Bolha"pijarc" és még mindig költözöm...

Üde színfolt a múlt héten a bajai bolhapiac. :) Vasárnap rendezték meg először és annak rendje- módja szerint ki is pakoltam. :) Első körben a felesleges ruháimon szerettem volna túladni és nagyon-nagyon élveztem az eladósdit. Látszott az embereken, hogy új nekik a helyzet. Sokan nem mertek odajönni, vagy félszegek voltak, volt aki tüntető undorral a képén mászkált a sorok között, voltak akik hatalmas vigyorral cipelték a frissen szerzett zsákmányukat.

A héten is megrendezik, majd ebből rendszert is csinálnak, így állandó vasárnapi programom lesz a bolhapiac, legalábbis amíg nem alakulnak másképp a körülményeim. Tulajdonképpen nem küszöbölöm ki vele a pénzhasználatot, de a személyes kapcsolatok fejlesztésével, a ruhák újrahasznosításával, egy-egy jó szóval azért teszek a környezetért, a helyi társadalom erősödéséért és a bizalom kiépüléséért. Úgy gondoltam, hogy vasárnapra sütök házi kenyeret és a 7 éves házi szilvalekvárból is viszek ki egy üveggel, így lesz egy kis becsületkasszás lekvároskenyerezés, ezzel is lehet majd támogatni a projektem megvalósulását :) .

Őszintén szólva, amennyire könnyű volt itthagyni a várost fizikailag, most lelkileg annyira nehéz elszakadni tőle. Mindezt tetézi, hogy megint nagy az egyedül-lét, nyögvenyelősen szerveződnek a napjaim rendszerré. Persze most is arra vágyom, hogy otthon éljek, de ha a temérdek munkára gondolok, ami előző hétvégéről is áttolódott, arra, hogy megint nem érek haza csütörtök este, hogy péntek reggel elkezdjem, legszívesebben sírnék. Nem azért, mert lusta vagyok, csupán nem látom a végét. Kezdek félni, hogy mi lesz, ha nem leszek készen a dolgaimmal a rossz idő előtt?

Attól is félek, hogy nem mehetek vissza a tánccsoportba, hogy nem lesz a környéken senki, akivel néhány szót beszéljek. Persze ezek irreális félelmek, hiszen nagyon is ismerkedős, kommunikatív ember vagyok, de akkor is ott motoszkálnak bennem.

Nagyon furcsa, hogy mikor a teendők rám szakadnak, akkor egy csapásra képtelen leszek figyelni a táplálkozásomra, minél vacakabb kaját eszem, annál jobban szétesem és ez egy ördögi kör. Csökken a motiváció, nő a szorongás. stb.

Szerencsére tudom, hogy ha hazaérek, jobb lesz. Mikor otthon vagyok, akkor sokszor csak ülök, és figyelem a kertet, mert az egy év magára hagyatottság alatt annyi érdekes növény és állat fészkelte be magát hozzánk. Ez mindig megnyugtat és feltölt egy kicsit.

Régebben soha nem éreztem ilyen típusú stresszt, mint ami kezd az életem állandó részévé válni. Nem fordult még elő, hogy ne tudjak aludni, hogy állandóan agyaljak, hogy ne tudjak legalább a baráti összejövetelekre kikapcsolni. Remélem ha valamennyire rendeződnek a dolgok, akkor a stressz is jelentősen lecsökken.

Bedobozolódtam

Tegnap végre megtörtént. Hazaköltöztem. Ma reggel már madárcsicsergés közepette szürcsölgettem a kertből szedett citromfűből készített teámat. :) Aztán szép komótosan elkészültem és irány vissza Szeged, mert ma két órám volt, és táncház is lesz este. A bejegyzést tehát még az üres albérletből pötyögöm. Vár rám egy nagy adag takarítás, aztán jövő csütörtökön átadom az albérletet és végre, végre ennek a gondja is leesik a vállamról. A költözés simán folyt, köszönhetően nagybátyámék segítségének. Délelőtt bedobozoltam, délután szállítás és kész. Pikk-pakk ment minden, pedig az egy év alatt számomra is meglepő mennyiségű cucc halmozódott fel. Egy kisbuszba alig fért be. Lesz mit pénzzé tennem a vasárnapi bolhapiacon. :D

Otthon úgy áll a helyzet, hogy maga a nyárikonyha és a spájz még lomtalanítás előtt, az udvaron rengeteg tennivaló és még rengetegebb undorító spanyolcsiga. Tehát nem túl fényes. Ideiglenesen beköltöztem a "nagy" házba, ahol szerencsére nagyjából végeztem a takarítással, lekapcsoltam a villanybojlert és sötétedés után gyetyát használok... eddig működött. Hihetetlenül más ritmust adnak az életnek már ezek a pici változtatások is. :)

Pénz nélkül, szabadon... jó, de mit fogok enni amíg nem lesz kert??

Nagyon nagy terhet jelent nekem az évkezdés, költözés, minden egyszerre. Bár tudatosan is amellett döntöttem, hogy lecsökkentem az életemben a pénz szerepét, nem könnyű dolog, amikor hirtelen elfogy... Kicsit másképp alakultak az események/ anyagiak, mint ahogy terveztem, és hetek óta folyamatos stresszben élek, hogy hogy fogok mindent kisakkozni... szerencsére a jó öreg "valahogy mindig van, nem volt még olyan, hogy ne lett volna sehogy" gondolatmenet most is segít túlélni a helyzetet... :)

Szerintem egyet érthetünk abban, hogy a pénzhiány egyik sarkalatos kérdése, hogy nem tudsz ételt venni /amíg meg nem termeled magadnak ;) /. Főleg, ha speciális diétát követsz, mint pl. én. Három dolog szükséges az ilyen irányú kiadások csökkentéséhez és egyben egy egészségesebb életmód fenntartásához.

Egyrészt mindenféle finomított élelmiszer mellőzése. (pl.: liszt, cukor stb. stb.), másrészt az igények és az ízlés tudatos megváltoztatása, harmadrészt főzni tudás. Egyik sem könnyű feladat, ezt borítékolhatom. Már évek óta keresem a helyes táplálkozást, mert mikor egyetemre kerültem, elkezdtem nem jól érezni magam a bőrömben. Így eléggé fokozatosan szoktam hozzá a más ízekhez. Mára azonban sokkal jobban szeretem őket, mert a mesterséges adalékanyagokat és fokozókat és színezékeket hátrahagyva meg lehet érezni az ételek valódi zamatát. :)

Tehát ezen elvek mentén alakítottam a múlt heti menümet is, amit kénytelen voltam takarékosra venni. Szilva, alma, cukkíni, tojás és répa került az asztalra, pontosabban a műanyag dobozkába, amit magammal viszek az iskolába.

A mellettünk lévő zöldséges ugyan nem bio, de többnyire helyi árut kínál, ők adják már egy éve a táplálkozásom legalapvetőbb kellékeit. Télen ráfanyalodtam a közeli áruház mélyhűtőpultjára is, de azért igyekszem mindig az idényzödségekből és gyümölcsből válogatni.

Most biztos sokan mondják, hogy jó, de akkor hol itt a spórolás, hiszen ezek drága dolgok! Attól függ honnan nézzük. Nem fogyasztok tejterméket, olajat, lisztet, gabonát, cukrot... alapélelmiszereket amelyek ára szinte havonta emelkedik. Helyette idényzöldségeket eszem, tehát télen nem paprikát, hanem céklát, káposztát és sütőtököt, nyáron pedig az adott hónapra jellemző kínálatból válogatok, így nem költök túl sokat.

Pár napja azonban rátaláltam a számomra legideálisabb megoldásra, ami átsegít a kezdeti kertnéküliségen! :) Ez pedig az AMAP:

"Ebben a francia eredetű közösségi együttműködési formában (AMAP) a fogyasztók elkötelezik magukat egy környékbeli kisgazdálkodó mellett rövidebb vagy hosszabb időszakra, hogy ez alatt az idő alatt, terményeket vásárolnak tőle (pl.: gyümölcs, zöldség, tojás, hús vagy sajt) egy előfinanszírozásos dobozrendszer formájában. Cserében a gazdálkodó elkötelezi magát, hogy zöldségeket vagy egyéb terményeket termel egy fix áron, melyeket heti rendszerességgel elvisz egy elosztópontra.”

Szerencsémre Szeged mellett is működik egy kis dobozkás tanya, Évkerék a neve. (az idézett szöveg linkje a honlapjukra mutat.) :) Lakóit tavaly ismertem meg, a már emlegetett kisteleki Biogazda Tanfolyamon, és most nagyon örülök, hogy rendszeres kapcsolatba kerülhetek velük és a jópofa zöldségeikkel. :D Ma érkezett az első szállítmányom, amiért gyalog mentem a Waldorf iskolába. Azt hiszem, némileg alábecsültem a zöldségszállítmányt, mert a kosár úgy tele lett, hogy alig bírtam hazahozni. :)

Egész úton jobbnál jobb recepteket találtam ki, hogy jövő héten is finom, egészséges és olcsó ételek kerüljenek az asztalomra.

A dobozrendszer azért jó nekem, mert jól tervezhető kiadást jelent, és annyi zöldséget tartalmaz, hogy egy hétig tudok belőle főzni, ha hozzáteszem azokat az alapanyagokat, amik mindig szoktak itthon lenni. Egy napra körülbelül 300 Ft-ra jön ki a zöldség ára, ami bio, szezonális és nem utolsó sorban nagyon finom. :) Ma például desszertként egy jó beszélgetést is kaptam melléjük. ;)

Mivel Szegedre fogok járni egyetemre, így nem nagy kunszt hetente elsétálni az adagomért, amit aztán hazaszállítok és elkészítek, hogy mindig legyen mit magammal vinni a hosszú iskolai napokra. :)

CREATE YOUR OWN COUNTDOWN TIMER

Szőlő és szappan :)

Tegnap részt vettem életem első, valóban szervezett kalákáján. Persze számtalanszor előfordult, hogy segítettem ismerősöknek, barátoknak, akik megkértek, de ez más volt hiszen úgy tudtam, hogy nem ismerem a szervezőket. :) Aztán persze kiderült, hogy de, nyáron találkoztam velük egy fesztiválon, és jót is beszélgettünk.

Majdnem Kistelekről indultam reggel, más segítőkkel együtt, de aztán a Bioritmus fesztiválról olyan későn értem haza, hogy észre sem vettem a reggeli ébresztőm, így lekéstem a fuvart. Természetesen nem estem kétségbe, reggel 8-kor már a Budapesti út felé robogtam, hogy elstoppoljak a helyszínre. A szerencse mellém állt és egy nagyon kedves hölgy, kitérőt iktatva útjába, egészen a tanyáig vitt.

Pontosabban addig a bekötőútig, amíg már elsüllyedt az autó a homokban. Itt megköszöntem a fuvart és kiszálltam. Körülbelül 500 métert kellett megtennem, de majdnem kicsépkézték a nadrágom a kutyák! Eléggé félek tőlük, és ez a mostani eset sem nyugtatott meg az az igazság...

Emese és Attila Kecskemét mellett laknak egy tanyán, amit most újítanak fel, permakultúrával termesztenek növényt, tömegkályhájuk van és bevezettek a komposzt toalett építésének titkába is. :) Ők is önellátásra törekszenek, így az ott töltött egy nap alatt rengeteg jó ötletet lestem el...

Felhívásukra heten gyűltünk össze, és a házigazdával kiegészülve, végül nyolcan be is fejeztük a tetőszerkezet elbontását (képek) Már "csak" a födém várja a megsemmísítést.

Munkánkért cserébe finom vegetáriánus paprikás krumplit, házilag termesztett zöldségekből salátát és gyümölcsöt kaptunk. A szőlőből haza is vihettünk, hisz a kerítés mentén roskadoznak a terméstől a tőkék. Még egy érdekes ajándékkal tértem haza: "őskori" szappanokkal. Ugyanis a ház előző tulajdonosa ott felejtett több karton baba- és mosószappant a padláson.

(a fenti képek a google images képkeresőjéből származnak)

Első művelet

Az egyik legfontosabb dolog, hogy gondoskodjam a fűtésről és a főzési lehetőségről, ezért a héten beszereztem az erre legalkalmasabb eszközt, egy sparheltet! Azt gondoltam kiváló állapotban van, mire hazaértünk sajnos kiderült, hogy van rajta némi javítanivaló, de az ilyen régi daraboknál gyakran előfordulnak hibák. Annyi baj legyen!

Nem adtam pénzt érte, hanem elcseréltem. Mégpedig egy bicikliért. Azt hiszem jó vásárt csináltam, remélem még sokáig kiszolgál a jó öreg masina és sok finom vacsorát készíthetek rajta az éppen nálam időzőknek.

Csak ezt a módosított képet tudom most közzétenni róla, ha hazamentem megpróbálom "élőben" is lefotózni.

Elkezdődött...

Üdvözlök mindenkit!

Ki vagyok, miért vagyok itt, mit fogtok találni, ha időről időre tiszteleteteket teszitek a blogon?

Körülbelül 17 éves korom óta álmodozom arról, hogy egyszer majd tanyán fogok élni. Akkor még talán kicsit romantikusabb elképzeléseim voltak erről az életformáról. Miután beiratkoztam néptáncra, magával ragadott a zene és a tánc szeretete és mindent tudni akartam a hagyományainkról. Érdekeltek a paraszti élet hétköznapjai, az ünnepek, a táncalkalmak és mindenekelőtt, lévén nő vagyok, a népviseletek. Mire egyetemre kerültem, nem volt kérdés, hogy a magyar szak melllé a néprajzot veszem fel. Addig is minden számomra elérhető irodalmat elolvastam a témában. Két év minorképzés után azonban úgy dönötöttem, hogy nem leszek kutató és a tanári pályát választottam. Jelenleg tehát tanári mesterképzésre járok.

Kicsit több, mint fél éve kezdett el intenzíven foglalkoztatni az a kérdés, hogy tudnám elkerülni a mókuskereket, amibe másfél év múlva, mikor vége az egyetemnek, belépni készülök. Egy ideje tudom, hogy nem szeretném "hagyományos", "normális" iskolában tanítani, és mostanában már maga a tanítás is kérdésessé válik számomra, legalábbis klasszikus értelmében.

A legelső gyakorlati lépést a SZÖSZ-nek, azaz a Szeri Ökotanyák Szövetségének köszönhetem, akik megszervezték tavaly Kisteleken a Biogazda tanfolyamot. Akkor még párral az oldalamon, azt gondoltam, gyerekjáték, megcsináljuk ketten, nem érdekes milyen nehézségekbe ütközünk, a természetközeli életmód megér mindent.

Azóta sokat változott a szemléletem, sokat tapasztaltam, gyakorlatban is, így már nem vagyok olyan forrófejű, főleg, hogy egyelőre egyedül vágok neki az önfenntartás rögös útjának.

Ezen a nyáron rengeteget utaztam, sok embernek sok beszélgetést és tapasztalást, iránymutatást és bíztatást köszönhetek. Aztán Nagyszékelybe érkeztem, ahol részt vettem az idei Nyári Élőfalu Találkozón. Nos, itt pattant ki az a zseniális ötlet a fejemből, hogy most azonnal megpróbálom az önfenntartást elkezdeni. Tekintettel a gazdasági és a morális helyzetre, úgy döntöttem nem várok tovább, mert nincs mire.

Így aztán ősztől hazaköltözöm a családi házunkba, ahol egy nyárikonyhát fogok lakhatóvá tenni és ott élni egy éven át. Folytatom az egyetemet, de áthelyezem a hangsúlyokat és megpróbálom a pénzt minél teljesebb mértékben nélkülözni az életemből. Ez az elején nem lesz egyszerű. A felújítási munkálatok nagy részét ugyanis kompetens ismerősök hiányában kénytelen vagyok szakemberekre bízni, bár ki tudja? Kedves olvasók, bátran lehet jelentkezni, ha értetek valamihez... :) Kalákát fogok szervezni, amit a közösen elvégzett munkán túl a közösen elfogyasztott finom étel és a jó beszélgetés tesz majd élvezetessé. Építünk komposzt toalettet, meszelünk és komposzthalmot rakunk, hogy tavasszal el tudjam kezdeni a saját zöldségek termesztését.